Ne szakítsa meg a feltöltés folyamatát!

Az alábbi fotót e-mailben kaptam, tehát terjed a neten mint vicces kép, bizonyára felkerül erre szakosodott humorsite-okra is. Jellemzőnek mondható, hogy egy szimpla, ha nem is mindennapos tömegközlekedési szituáció, amely tulajdonképpen csak egy kis csavart (vagy azt se) tartalmaz, fotóként mindjárt kacagás és gúny tárgyává válik a nagyközönség szemében?

Korábban, egy szakmai cégnél ilyen minőségben tevékenykedve, valahányszor az alapelvek kerültek szóba, azt a tanácsot adtam, hogy a kiindulási pont mindig az őszinte kommunikáció legyen. Azt mondjuk - vagyis mondja a cég, a maga hivatalos csatornáin -, ami ténylegesen van. Ha eredmény, azt, ha kudarc, azt. Ha pozitívum, azt, ha hiba, akkor azt. Mismásolni nem érdemes, és nem csak azért, amiért sok más területen sem manapság, nevezetesen hogy az internetes nyilvánosságnak köszönhetően hamar kiderül úgyis minden, a kuncsaftok tekintélyes részét csak ideig-óráig lehet becsapni. Hanem mert a közösségi közlekedés eleve ilyen műfaj: minden látszik. Az utazóközönség utazik, napi több órában akár, több járművön, viszonylaton, interaktív kapcsolatban (jegyvásárlás, bérletváltás, sofőr, utastájékoztatás, ellenőr, stb.) a szolgáltatással és képviselőivel. Senki nem tudja jobban, milyen adott időszakban a szolgáltatás ténylegesen, mint aki igénybe veszi. Írhatjuk-nyilatkozhatjuk neki, hogy "szuper", ha az újságot azon a buszjáraton ülve olvassa, amely"nem szuper".

Más kérdés,hogy az őszinteséget le lehet-e vinni ennyire a mindennapok szintjére... Valóban mindenre és mindenhova azt írni ki, ami és amilyen. Nem tudom. Kísérletnek mindenesetre nem rossz.

Hozzá kell tennem, a fogalmam sincs, a jelenet hol játszódik, a világ melyik táján történt az eset, melyik városra jellemző, ha egyáltalán jellemző, és nem csak egy egyedi geg. (Az angol szövegű felirat önmagában nem nyújt támpontot, hiszen a számítástechnikából ismert műszó alkalmazása éppenhogy a humorforrás maga.)

Kíváncsi volnék, egyszeri poént engedett meg magának valamely közép- vagy alsószintű illetékes, és mi lett a jutalma. Avagy ez valóban egy bevett eljárás, tájékoztatási metódus az illető cégél. És mi a hatékonysági mutatója...

(Persze, a legelképzelhetőbb válasz az, mint mindig, hogy fotosopp...)

Nyár utca, nem megy tovább!

Régebb óta gondolkodtam, hogy elkezdek egy sorozatot, amely a tömegközlekedéssel foglalkozó filmeket mutatja be, vagy ha úgy tetszik, a film műfajának megjelenését a tömegközlekedés területén.
Nem hallottam még róla, hogy valaki is tekintette volna ezt az összefüggést, de ha elkerülte is a figyelmemet valakinek a gyűjtőmunkája, abban azért biztos lehetek, hogy a téma korántsem lerágott csont.

Maga a miskolci tömegközlekedés is képviselteti magát az ügyben, igen jellegzetes darabokkal tehát nem is eggyel. Az egyik szóba jöhető cím ráadásul abban is kitűnik, hogy talán a magyar irodalom, s egyúttal a filmirodalom legerőteljesebb olyan alkotása, amelynek, ha lehet így mondani, "főszereplője" egy tömegközlekedési jármű, s ugyan e nemben kiemelkedik mint amely a borsodi megyeszékhellyel foglalkozik, ott játszódik. A címet egyelőre nem mondom ki - talán sokan anélkül is rájöttek -, majd egy következő alkalommal foglalkozunk a konkrét alkotással-alkotásokkal.

Nyitányként azonban jöjjön az a mű, amely épp a mai  napon megadta a végső lökést, hogy a tervezett szériát a blogban valóban elindítsam.
Egészen friss a Nyár utca, nem megy tovább című mozialkotás (vagy lehet, hogy inkább tévéfilmnek számít). 2011-ben készült, s amiről leginkább fel lehet tán figyelni rá, az a forgatókönyvíró személye: Egressy Zoltán, a jónevű drámaíró a szerző. (Rendezője Vecsernyés János.) Ha máshonnan nem, a nagyközönség a Portugál című színdarabról/filmről ismerheti. Amely utóbbit egyébként épp a Miskolci Nemzeti Színházban játsszák nagy sikerrel évek óta, de korábban a fővárosban, a Katonában is nagy nézettségű előadás volt.

De vissza a Nyár utcához. Nyilvánvaló a címben rejlő asszociáció, aki élt a nyolcvanas években, emlékezhet a valamilyen pesti áruházat (?) hirdető tévéreklámra: Baross tér, nem megy tovább! (Mondta be az egykori kisfilmben az autóbusz meg a villamos szignálja.)

Mindez utal az új darab sztorijára, sőt, helyszínére is. Egy BKV-s trolibuszon játszódik. Ebből kikövetkeztethetően afféle kamaradarab - szereplői a járművezető, és az utasok, akiknek személye kismértékben változik a történet előrehaladtával, de a mag adott, a sofőr mellett ellenőr, továbbá utasok, fiatal lánytól idős úrig (utóbbi Haumann Péter!). És az egymás közötti interakcióik rajzolják ki a cselekményt. Ami zömmel kettős vagy többes párbeszédekből rajzolódik ki. Na, azért ne hallgassuk el, hogy a dráma egyik csúcspontján a troli plafonjába pisztollyal való belelövés is történik! De a hangsúly az emberi kapcsolatok ridegségén és melegségén van végig, ahogy az egy kortárs darabhoz illik.

Mint mondtam, a minap töltöttem le a filmet, ahogy ráakadtam, és ma meg is néztem. Azután visszatöltöttem a netre, hogy itt egy (két) kattintással elérhetővé tegyem bármely érdeklődő számára.
Itt tölthető le, avi formátumban, amit a legtöbb számítógépes lejátszóprogram (ilyen-olyan player) gond nélkül fog megjeleníteni.

Ami esély, összeér

Ma volt az "Összeérnek a sínek" című előadás díszbemutatója a diósgyőri végállomásnál. Cs.I. magyar író és (ex-)politikus (viszont leendő színházcsináló) úgy mondaná: összeér, ami összetartozik.

Szerettem volna elmenni a kapott meghívó alapján az apró ünnepségre, legalább egy történelmi fotót elkattintani - pláne hogy az egész nyitányánál ott voltam, készültek bőven fényképek akkor is (2010 májusában a Thököly utcánál) -, de úgy alakult, hogy nem fért bele a déli időpont a napi programba. Szóval a témával foglalkozó blogunkban így csak távolról, dokumentáló jelleggel tudjuk rögzíteni: elvileg és formailag kész a pálya. Tényleg megújult a borsodi megyeszékhely villamosközlekedésének infrastruktúrája. (Persze, még nincs vége, hiszen épül a majláthi szakasz.)


A kiadott sajtóközlemény jelzi, a szerdán 12-kor elvégzendő "utolsó hegesztésre a felújítás és az építés során a 2594. lesz"; nem láttam, de el tudom képzelni, hogy a város polgármester vette kezébe erre a jelképes egy percre a hegesztőpisztolyt.

Egyébként az idézett közlemény szolgált némi meglepetéssel (no, nem a szűkszavúsága révén, amiből lényegében semmi nem derült ki a fenti, jelentéktelen számadaton kívül), méghozzá azért, mert most vettem észre, hogy a projektnek újra saját jelszava van. Korábban is lett volna? Nem emlékszem rá. Arra sem, hogy bejelentették volna, friss arculati és kommunikációs tervet készítettek volna valakivel. (Na persze, ilyesmire minden beruházásnál leesik pármillió megfelelő emberek számára, mondhatni, természetes.) A szlogen, ami a zöld nyilas papírok fejlécén, pontosabban lap alján olvasható immár, így szól: Miskolci Villamos Projekt 2008-2013 / Összeköt minket.
Ja, és kirúgták az igazgatóság eddigi vezetőjét, aki egyébként alig másfél évvel ezelőtt az akkor szintén meglepő váratlansággal menesztett megelőző igazgatót váltotta. Sajnos, a sajtóból nem fogjuk megtudni, mi van ilyen manőverek mögött. Tehát: sehonnan nem fogjuk megtudni. (Mármint mi, laikus érdeklődők, városlakók.)


Ám hogy valami érdekes, egyúttal képi illusztráció is legyen a mai blogbejegyzésben - mert anélkül, Hofival szólva, nem megyünk egy tapodtat se -, bemásolom a korábbi posztban már említett személyes kis sajtógyűjtésem egyik közelmúltbeli darabját. Egy szimpla karikatúráról van szó, a Népszabadság című közéleti napilap valamelyik politikai témájú publicisztikáját illusztrálta pár hete; egyszerűen megtetszett a képi elemként alkalmazott tömegközlekedéses tematika folytán. Nincs mélyebb üzenete, legalábbis jelen cikk egyéb részeit illetően.

Rajzolója Marabu, címe pedig: Esélyeink a XXI. században

De mióta csuklik itt?

Elhatároztam, hogy ne csak szigorúan véve a zöld nyilas fejleményekkel, közvetlenül a miskolci tömegközlekedést érintő eseményekkel foglalkozzon a blog, hanem tágabban ölelje át a témakör egészét. Vagy legalábbis: kerülhessen bele bármi, ami a tömegközlekedés iránt érdeklődő ember figyelmét megragadja, fantáziáját megmozgatja.
Ennek jegyében elkezdek feltölteni olyan érdekes képeket, egyéb netes objektumokat, amiket a mindennapos médiaböngészés során találok, és elmentésre érdemesnek találok.

Pár hete például a Népszabadság napilap hétvégi televíziós magazinjában akadtam rá egy érdekes színes oldalra, amely az újság kultúrtörténeti képregénysorozatában jelent meg, s arról szót, a fővárosban mikor álltak forgalomba először a csuklós buszok. Nem tudom, miért Budapestre koncentrált a szerző, miért nem a kézenfekvő helyszínre, azaz Miskolcra, de hát a szerkesztők és rajzolók útjai kifürkészhetetlenek...

(rákattintva nagyobb lesz)

Íme, azért beszkenneltem az ominózus rajzocskát, a maga nemében tetszetős és sajátos módon informatív. (Bizonyára főleg gyerekeknek szánják, hadd ragadjon rájuk valami tudnivaló a múltból.)
Ellenben akinek felcsigázza a témafelvetés az érdeklődését, és annak nézne utána szívesen, mi a helyzet csuklós-ügyben a borsodi megyeszékhely közlekedéstörténetében - annak véletlenül sem egy terjengős történeti tanulmányt ajánlunk, hanem a tavaly készült dokumentum-játékfilmet, amiben ez a téma is frekventáltan szerepel több más érdekesség mellett. Felteszem, akad is olvasó, aki már látta, hiszen futott a városi tévében, egyszer moziban is (a Cinefest filmfesztiválon), és kiadták DVD-n is.

Először az egykori vetítés előzetese, kedvcsinálónak:

Ezen a linken - képre kattintva - tekinthető meg a város televízió (MiTV) honlapján a felvétel:

Ezen felül szintén a teljes filmet megtalálhatjuk a Youtube-on, négy részletben, gemby jóvoltából:

első - második - harmadik - negyedik

Kerekedik a főtér ügye

Nincs is baj, de megoldják - némi torzítással így lehet summázni az MVK (a helyhatóság?) mai nagyszabású reagálásának lényegét. Nem is tudom, hány hónap múltán állt újból a széles nyilvánosság elé a városi tömegközlekedési cég vezérigazgatója, hogy saját arcával, saját hangján igyekezzen magyarázni a Zöld Nyíl beruházás körül kialakult félreértéseket, problémákat.

Hogy pontosan mit mondott az Újgyőri főtéren, a beszűkült körforgalom mellett, jelentős zajban-füstben tartott sajtótájékoztatón Borsos Attila, a Boon videós és a MiTV televíziós riportjai révén visszaidézhető. A lényege az volt mondandójának: egyrészt a műszaki mérések nem igazolják a közvéleményben kialakult "pánikhangulatot" a forgalmi csomópontban nap mint nap tapasztalható elakadásokkal, torlódásokkal kapcsolatban, másrészt mégiscsak érzékelik a szakmai és hivatali illetékesek is, hogy valami nincs rendben. Merthogy, mind az MVK-s észlelések, mind a polgármestertől (?) jött felszólítás nyomán arra kényszerül a beruházó, hogy hetekkel az átadás után átterveztesse és -építtesse a hármas kereszteződést. Mint ismeretes - az elmúlt időszak helyi sajtóbeli olvasói levelezései tele voltak a panaszokkal -, az alaposan átformált körforgalomba jelen állás szerint a belváros, illetve a Vasgyár felől összesen két sávban lehet behajtani, ám ebből az egyik visszafordul a kohászat felé, és csak egy hagyja el Diósgyőr felé a csomópontot. Tekintve, hogy ez tulajdonképpen a megyeszékhely főutcája, az aktuális forgalmi viszonyok szerint valóban kevésnek tűnik... Ezt így is érzékelik a hétköznapokon erre autózók is, de a hétvégén például Diósgyőr-meccsre igyekvő ezrek végképp: mérkőzésnap délutánján olykor a Győri kapuig ér a kocsisor, és 20-30 perc kell a továbbjutáshoz.

Az MVK-igazgató (interjúnk vele tavaszról: Labda, busz és tévé) mindazonáltal mérési adatokat mutatott fel, amelyek ezeket a szubjektív benyomásokat legalábbis részben cáfolják. Szokványos közlekedési sűrűség mellett, mint jelezte, egy, esetleg 3-4 perc kell hogy a kocsisor túljusson az Újgyőri főtéren (belváros-Diósgyőr irányban; hiszen az ellenkező irány immár nem is létezik). Ez soknak tűnhet annak, aki megéli - tette hozzá -, de úgymond európai nagyvárosi viszonylatban nem tekinthető "nagy dugónak".

Állítólag tartható a közelmúltban tett ígéret, miszerint még ebben a hónapban, azaz jövő hét elejéig a helyzetet korrigálják. Noha elhangzott, a mostani, bepanaszolt kialakítást komoly tervezői munka, féltucatnyi variáció mérlegelésének eredményeképpen lett elfogadott terv anno, most mégis felülbírálták. Borsod Attila elmondása szerint nincs abban semmi meglepő, hogy egy tervezőasztalon születő elképzelést átír az élet, a valóság nem felel meg az előzetesen alapul vett adatoknak. Tehát: lesz két kihajtó sáv az Újgyőri főtérről nyugati irányban. (Azt jelen állás szerint még nemigen lehetett megítélni a helyszínen, hogy ez az ott lévő buszmegálló helyzetét, valamint az újonnan kialakított gyalogátkelő-hely működését, biztonságát miként fogja befolyásolni.

(Korábbi poszt, a jövőt mutató videóval: Milyen lesz az Újgyőri főtér?)

Zöld Nyíl - Thököly utca "sarok"

A győri kapuban lakom, élek, napjaimat nagyobbrészt itt is töltöm, erre járok, robogóval vagy biciklivel.
Ezt a városrészt is erősen érintette az elmúlt hónapokban a villamossín cseréje. Értelemszerű volt, hogy kihasználom az alkalmat: ha csak szerét ejthettem, fotókat készítettem a látottakról, az építkezésről, a tevékenységnek az itt élőkre, az erre járókra, a közvetlen környezetre gyakorolt hatásáról.

Ezen belül elhatároztam, hogy amint zajlik a projekt, egy bizonyos pontról valamilyen rendszerességgel fényképeket készítek, nagyjából ugyanabból a szögből - hogy a végén az egész sorozat összeállhasson valamivé: jó esetben a változás folyamatát illusztráló filmmé. Az ihletet, amellett, hogy kézenfekvő az idea, a Paul Auster-forgatókönyvből született Füst című film adta. Pontosabban egyik szereplője, a Harvey Keitel alakította Auggie, aki épp ezt teszi évtizedeken át saját otthona közelében, a dohányüzlete előtti utcasarkon: minden áldott nap reggel 8-kor kattint egyet gépén, és a fotókat albumokba rendezi. Minek? Kialakul ezekből a semmitmondó pillanatfelvételekből "valami", ami hasznos? Nem tudható, de aki a filmet megnézi, tudja, hogy elképzelhetők érdekes következmények...

Summa summarum, ez év február végétől, ha nem is nap mint nap, de ahányszor ott jártam, az Ifiház előtti sarkon, és eszembe jutott, készítettem egy-két képet (az E90-es Communicatorommal, ritkábban a Fuji masinámmal). Egészen szeptember elejéig megtettem ezt. A mappába gyűjtött file-okkal utóbb nem sokat vacakoltam, a Picasa program segítségével egymásba úszó képsorozattá konvertáltam, alátettem valami zenét, ami épp kezembe akadt és hosszban, hangulatban passzolni látszott -, és íme, kész a klipecske.

Mostantól minden más

Mint a fenti fejlécben röviden olvasható, ez a webnapló egy speciális kommunikációs csatorna kísérleti verziójaként jött létre, amely a Zöld Nyíl beruházás, annak szereplői, résztvevői, illetve az érdeklődő helyi és országos közvélemény (beleértve a sajtó) közötti kapcsolattartást, információáramlást volna hivatott biztosítani. Korszerű, modern eszközökkel, online és interaktív módon.
Az ötlet végül nem valósult meg. A blog első kilenc bejegyzése a módszer tesztelésére szolgált. Folytatásuk nincs.

Illetve van: ez a mostani formájában (tovább)működő napló. Ami immár teljesen privát célokat szolgál, azazhogy nem szolgál semmilyen célt. Szerzője pusztán csak ezúton teszi közzé a lakóhelyén, a borsodi megyeszékhelyen közlekedésfejlesztés örvén folyó építkezések láttán szerzett tapasztalatait. Főleg és egyszerűbben szólva: zömmel fotókat, amiket Miskolcon ide-oda járva, fel-alá biciklizve készít; aktuálisan a zöld nyilas építkezések mentén.

Minden külön értesítés helyett.