Keresés ebben a blogban

2012. január 25., szerda

Ne szakítsa meg a feltöltés folyamatát!

Az alábbi fotót e-mailben kaptam, tehát terjed a neten mint vicces kép, bizonyára felkerül erre szakosodott humorsite-okra is. Jellemzőnek mondható, hogy egy szimpla, ha nem is mindennapos tömegközlekedési szituáció, amely tulajdonképpen csak egy kis csavart (vagy azt se) tartalmaz, fotóként mindjárt kacagás és gúny tárgyává válik a nagyközönség szemében?

Korábban, egy szakmai cégnél ilyen minőségben tevékenykedve, valahányszor az alapelvek kerültek szóba, azt a tanácsot adtam, hogy a kiindulási pont mindig az őszinte kommunikáció legyen. Azt mondjuk - vagyis mondja a cég, a maga hivatalos csatornáin -, ami ténylegesen van. Ha eredmény, azt, ha kudarc, azt. Ha pozitívum, azt, ha hiba, akkor azt. Mismásolni nem érdemes, és nem csak azért, amiért sok más területen sem manapság, nevezetesen hogy az internetes nyilvánosságnak köszönhetően hamar kiderül úgyis minden, a kuncsaftok tekintélyes részét csak ideig-óráig lehet becsapni. Hanem mert a közösségi közlekedés eleve ilyen műfaj: minden látszik. Az utazóközönség utazik, napi több órában akár, több járművön, viszonylaton, interaktív kapcsolatban (jegyvásárlás, bérletváltás, sofőr, utastájékoztatás, ellenőr, stb.) a szolgáltatással és képviselőivel. Senki nem tudja jobban, milyen adott időszakban a szolgáltatás ténylegesen, mint aki igénybe veszi. Írhatjuk-nyilatkozhatjuk neki, hogy "szuper", ha az újságot azon a buszjáraton ülve olvassa, amely"nem szuper".

Más kérdés,hogy az őszinteséget le lehet-e vinni ennyire a mindennapok szintjére... Valóban mindenre és mindenhova azt írni ki, ami és amilyen. Nem tudom. Kísérletnek mindenesetre nem rossz.


Hozzá kell tennem, a fogalmam sincs, a jelenet hol játszódik, a világ melyik táján történt az eset, melyik városra jellemző, ha egyáltalán jellemző, és nem csak egy egyedi geg. (Az angol szövegű felirat önmagában nem nyújt támpontot, hiszen a számítástechnikából ismert műszó alkalmazása éppenhogy a humorforrás maga.)
Kíváncsi volnék, egyszeri poént engedett meg magának valamely közép- vagy alsószintű illetékes, és mi lett a jutalma. Avagy ez valóban egy bevett eljárás, tájékoztatási metódus az illető cégél. És mi a hatékonysági mutatója...
(Persze, a legelképzelhetőbb válasz az, mint mindig, hogy fotosopp...)

2012. január 16., hétfő

Nyár utca, nem megy tovább!

Régebb óta gondolkodtam, hogy elkezdek egy sorozatot, amely a tömegközlekedéssel foglalkozó filmeket mutatja be, vagy ha úgy tetszik, a film műfajának megjelenését a tömegközlekedés területén.
Nem hallottam még róla, hogy valaki is tekintette volna ezt az összefüggést, de ha elkerülte is a figyelmemet valakinek a gyűjtőmunkája, abban azért biztos lehetek, hogy a téma korántsem lerágott csont.

Maga a miskolci tömegközlekedés is képviselteti magát az ügyben, igen jellegzetes darabokkal tehát nem is eggyel. Az egyik szóba jöhető cím ráadásul abban is kitűnik, hogy talán a magyar irodalom, s egyúttal a filmirodalom legerőteljesebb olyan alkotása, amelynek, ha lehet így mondani, "főszereplője" egy tömegközlekedési jármű, s ugyan e nemben kiemelkedik mint amely a borsodi megyeszékhellyel foglalkozik, ott játszódik. A címet egyelőre nem mondom ki - talán sokan anélkül is rájöttek -, majd egy következő alkalommal foglalkozunk a konkrét alkotással-alkotásokkal.


Nyitányként azonban jöjjön az a mű, amely épp a mai  napon megadta a végső lökést, hogy a tervezett szériát a blogban valóban elindítsam.
Egészen friss a Nyár utca, nem megy tovább című mozialkotás (vagy lehet, hogy inkább tévéfilmnek számít). 2011-ben készült, s amiről leginkább fel lehet tán figyelni rá, az a forgatókönyvíró személye: Egressy Zoltán, a jónevű drámaíró a szerző. (Rendezője Vecsernyés János.) Ha máshonnan nem, a nagyközönség a Portugál című színdarabról/filmről ismerheti. Amely utóbbit egyébként épp a Miskolci Nemzeti Színházban játsszák nagy sikerrel évek óta, de korábban a fővárosban, a Katonában is nagy nézettségű előadás volt.


De vissza a Nyár utcához. Nyilvánvaló a címben rejlő asszociáció, aki élt a nyolcvanas években, emlékezhet a valamilyen pesti áruházat (?) hirdető tévéreklámra: Baross tér, nem megy tovább! (Mondta be az egykori kisfilmben az autóbusz meg a villamos szignálja.)

Mindez utal az új darab sztorijára, sőt, helyszínére is. Egy BKV-s trolibuszon játszódik. Ebből kikövetkeztethetően afféle kamaradarab - szereplői a járművezető, és az utasok, akiknek személye kismértékben változik a történet előrehaladtával, de a mag adott, a sofőr mellett ellenőr, továbbá utasok, fiatal lánytól idős úrig (utóbbi Haumann Péter!). És az egymás közötti interakcióik rajzolják ki a cselekményt. Ami zömmel kettős vagy többes párbeszédekből rajzolódik ki. Na, azért ne hallgassuk el, hogy a dráma egyik csúcspontján a troli plafonjába pisztollyal való belelövés is történik! De a hangsúly az emberi kapcsolatok ridegségén és melegségén van végig, ahogy az egy kortárs darabhoz illik.


Mint mondtam, a minap töltöttem le a filmet, ahogy ráakadtam, és ma meg is néztem. Azután visszatöltöttem a netre, hogy itt egy (két) kattintással elérhetővé tegyem bármely érdeklődő számára.
Itt tölthető le, avi formátumban, amit a legtöbb számítógépes lejátszóprogram (ilyen-olyan player) gond nélkül fog megjeleníteni.