Keresés ebben a blogban

2011. június 29., szerda

Azt írja az újság... hogy "nem tarthatja vissza" (TESZT-BEJEGYZÉS!)

Vagyis hogy "Nem tarthatják vissza a bliccelőket az ellenőrök".Ezt a témát kapta most fel a helyi sajtó, annak nyomán, hogy valamiféle állampolgári kezdeményezésre az ombudsman kivizsgálta a jegyellenőri intézkedések jogi hátterét. Tekintve hogy a villamosprojekt munkálatai és forgalomterelései nyomán az utasok terhei, úgymond, a szokásosnál nagyobbak, erre a kérdésre is érzékenyebbé vált a nagyközönség. Leszállás, felszállás, átszállás, várakozás - és még az ellenőr is jön... Akitől, persze, a szabályosan, jeggyel vagy bérlettel utazónak - jó esetben - nem kell tartania. Akárhogy is, az ügy nyilván foglalkoztatja a miskolciak széles tömegeit.
A Miskolci Napló internetes weboldalán például az alábbiak szerint foglalkoztak a témával, a városi tévé (MiTV) vonatkozó adásának videófeltételét idézve:
stream: video.mikom.hu/warch/a28456.wmv

Ugyanerről a Borsod Online hírportál (az Észak-Magyarország napilap nyomán) itt és így ír.

Labda, busz és tévé: az MVK vezetője (TESZT-BEJEGYZÉS!)

Értelemszerűen a miskolci tömegközlekedést napjainkban leginkább érintő, az MVK életétés munkáját is nagyban befolyásoló Zöld Nyílról is beszélt a cég vezérigazgatója a nemrégiben napvilágot látott interjúban. Az egykori válogatott, Franciaországban idegenlégióskodott, manapság pedig a tévéközvetítésekből ismert kézilabdázó tavaly ősszel került a Miskolc Városi Közlekedési Zrt. élére. Jóformán lehetetlen volt azóta bárkinek is megszólaltatnia őt a helyi sajtó részéről - pár hete a Royal Magazinnak sikerült.

A teljes cikk itt található, mindenesetre webnaplónk olvasói számára kiemeltük belőle a saját témánk szempontjából legfontosabb beszélgetésrészleteket:

- Mennyi időt tölt a városban az utóbbi időben?
- Általában négy napot itt vagyok. Ezen felül minimum egy nap Pesten telik munkával, főleg a Zöld Nyíl kapcsán, és más találkozókat is oda szervezek olyankor.
- Akkor kiterjesztve a kérdést: mennyi időt tölt az utóbbi öt hónapban az MVK-val?
- Az első időszakban szinte minden napot, még hétvégére is mindig vittem, viszek magammal haza olvasnivalót.
- Merthogy az egzisztenciája, azaz a családja a fővárosban maradt, ugye?
- Annál is inkább, mivel az egyik fiam most érettségizik, a feleségem pedig az érdi kézilabdacsapat vezetőedzője.


- Mikor keresték először Miskolcról?
- Novemberben.
- Csak a helyhatósági választás után?

- Igen. (...)
- Mi képezett erősebb vonzerőt mint kihívás: a miskolci tömegközlekedés általában, vagy maga a Zöld Nyíl beruházás?
- Ami a beruházást illeti: ez egy már elindított projekt. Mikor átvettem, addigra már teljesen leszűkült a mozgástér. Azt kell megvalósítanunk, ami a szerződésben áll. Én ebbe az egészbe a szakszerűséget akartam visszahozni. Tudni kell, ilyen projekt vidéki nagyvárosban még sohasem volt. Ilyen komplexitású. Sok mindent „útközben” kitalálni, megtanulni. És nem csak nekünk. Az ellenőrző hatóságoknak, az államnak, a hivataloknak, de még az EU-s szerveknek is. Itteni tapasztalatuk nekik sincs. Ami az MVK-t illeti, a vállalatnál jó szándékú, szakmájukhoz értő embereket találtam - jórészt -, akik azonban nem kapták meg az irányítási know-howt. Szóval ami a kihívást illeti, mikor átvettem a céget, három feladatot tűztem ki. Az első a Zöld Nyíl eredményes megvalósítása. Ez kulcskérdés. Nem csak az MVK, de az egész város jövője szempontjából. Minden milliárd, amit kudarc esetén vissza kellene fizetni a támogatásból, halálos döfést jelentene... a városnak is. Ezért ezt nem lehet „magyarosan” kezelni. (...)


- A közösségi közlekedés ezzel együtt a köz érdekében, részben annak a pénzéből működtetett és fejlesztendő szolgáltatás. Szerepe újra meg újra megkérdőjeleződik, átértékelődik. Hogy látja ma a helyzetet?
- A közösségi közlekedés aránya Európán belül nálunk kiugróan magas. Merthogy itt is sok a kocsi, de még mindig kevesebb, mint a fejlettebb államokban. A probléma az, hogy az arány jelenleg is csökken, mert a motorizáció emelkedőben. Nyugat-Európában már visszapártolnak az utazók a személyautótól a buszhoz-villamoshoz. Nálunk a tendencia még ellenkező irányú, és megállítani csak egyféleképpen lehet: minőségi szolgáltatással.
- Tehát ha szebb-jobb az autóbusz, az emberek arra szállnak reggel, nem saját kocsival indulnak munkába: ez volna a dolog logikája. Tartok tőle, ez sokaknak még kevés mint vonzerő...
- Nyilván van egy réteg, amelyet sohasem tudunk majd megszólítani. De mindenki másra igaz: amikor felszáll egy olyan villamosra, ami percek alatt végigsuhan a fél városon, olyan buszra, ami kényelmes és nem büdös... akkor fogékonyabbá válik az üzenetünkre. Erre tudunk felkészülni technikailag, emberileg, a járműparkot illetően, és olyan forgalomszervezéssel a városban, ami előnyben részesíti a közösségi közlekedést. Ez utóbbi mostanáig nem volt meg.
- Ha üzenet van, akkor azt el kell juttatni az emberekhez. Mérsékelni vagy erősíteni kívánja a kommunikációt a cégnél?
- A kommunikációval mindig van egy „magyar” probléma. Hogy meggyőzzük az embereket, kommunikálni szükséges, intenzíven. Ez azt jelenti, hogy az aktivitás nagy része óhatatlanul elmegy a „levegőbe”. Tízszer meg kell szólítani valakit, hogy egyszer meghallja. És ez nehezen mérhető. Szóval nagyon sikamlós szakterület. De nem lehet máshogy.
- Talán a kommunikációhoz tartozik az is, hogy újdonsült vezérigazgatóként szinte lehetetlennek bizonyult a helyi médiának önt megszólítani az elmúlt közel fél esztendő során. Újságíró kollégák panaszkodtak: hiába kérnek időpontot.
- A nagy időhiány az oka. És eddig azt is el akartam kerülni, amíg nem ismerem a vállalatot, a helyzetet, a kollégákat közelről, hogy elkezdjek beszélni róla. Nem szeretek banalitásokat hangoztatni.

(M)ilyen lesz az Újgyőri főtér (TESZT-BEJEGYZÉS!)

Hetek óta minden miskolci megtapasztalhatja, mennyire felbolygatja a város életét, s persze főleg a közlekedést, amikor kulcsfontosságú csomópontot ér el az építkezés. A tavalyi, belvárosi fázisban talán nem is volt hasonló, mint most a néhai Marx térnél. Nem csak a megyeszékhely középső és keleti (plusz északi és déli), valamint Diósgyőr közötti kapcsolatot nehezíti, de a közeli városrész, a Győri kapu, az ott lakók életét is, nap mint nap.

De megéri-e? Naná. A kivitelezői munkálatok év végére tervezett lezárása után ilyen lesz az Újgyőri főtér, így fognak - remélhetőleg a mostaninál, azaz a korábbinál jobb, hatékonyabb szisztémában - haladni az autók, buszok, villamosok, s ami nem kevésbé fontos, a gyalogosok.

Még két videót tettünk fel az alábbi animáció mellé, amelyek a jelen időszakbeli helyzetet mutatják; azoknak, akik jószerencséjüknek köszönhetően mégiscsak elkerülik a környéket napjainkban.




2011. június 14., kedd

Konzi: Kedves Naplóm! (TESZT-BEJEGYZÉS!)

Újabb munkahelyre kerültem, így – jó szokásomhoz híven – újabb napló írásába kezdek.
Jó messzire kerültem a lakóhelyemtől, de ezt már megszoktam. Ebben a mai világban az ember nem közeli munkahelyet, hanem munkahelyet keres, és megy, ahova küldik. Mondjuk az építőipar sosem arról volt híres, hogy évekig egy helyen kell – lehet - dolgozni.

Szóval most Miskolcon vagyok, az ország észak-keleti régiójában, és a változatosság kedvéért villamospályát fogok építeni, mert az egyik kollegának vissza kell mennie Pestre, vagy Budára, így én fogom befejezni a megkezdett munkáit-munkarészeit.
Pár hete érkeztem meg, és eddig lelkesen próbáltam felnőni a feladathoz, végigjártam a munkaterületeket a „szakaszfelelősökkel”, tanultam, hogy mi történt eddig, terveket bújva  próbálom rendezni, hogy mik azok a feladatok, amik rám várnak.
Persze, az építőiparban szülni is ütemterv alapján lehet csak, egyebekről nem is beszélve, úgyhogy nem sok minden marad addigra, így kaptam saját szakaszt is: az új vonal építése az én feladatom.

Szerencsénk volt az idei évben – eddig.
(koppkoppkoppháromszoralulrólfelfelébalkézzelfán) A tavalyi évben a bibliai hét csapás közül csak a dögvész és a sáskajárás nem sújtotta a projektet, mesélték a többiek, hogy sokat szenvedtek az időjárással és az árvízzel, amikor pedig nem esett, akkor hirtelen negyven fok lett. Na, ennek meg is lett idén a böjtje, mert télen sajnos négy helyen is elszakadt a sín, ami a nagy melegben történő fektetés rovására írható, de még a feszített ütemű munkavégzéssel is csak részben tudták-tudtuk tartani az elképzelt ütemet.
De ez már a múlté, most igazán szép időnk van, bár éjszakánként sok eső esik, ami nekem a meghosszabbításon nem szerencsés, de nem vagyunk nagy igényűek, volt már rosszabb is – remélem, hogy lesz még jobb is.
A tavalyival összehasonlítva, úgy érzem, hogy látványos a haladás, kell is, hiszen több mint négy kilométernek el kell készülnie kompletten szeptember 1-re és még  másfélnek november 15-ig. December 15-ig pedig el kell készülnie az összes vágánynak.

Mint a meghosszabbítás felelőse, elküldtek egy lakossági fórumra, hogy a kivitelezéssel kapcsolatos esetleges kérdésekre elsőkézből adjak választ. Szó se róla – fura volt. A projektet másfél éve nyertük meg, de még ott tartottunk, hogy miért is kell egyáltalán. Abszolút nem vagyok közlekedés mérnök, de ha egy ilyen buszforgalmú út mellett laknék és azt mondanák nekem, hogy ezentúl nem lesz, de legalább is jóval kevesebb, ami az orrom alá füstöljön és kipufogógázával rongálja a tüdőmet, lehet, hogy örülnék. Ehelyett folyamatosan a miért pont ide…? kérdéssorral bombázták a fórum szervezőit.

A másik mostanában nagy port felvert ügy: a favágások. Tudom, hogy a környezetvédelemre nagy hangsúlyt kell fektetni, de – mint sok mindenben, ebben is – kezdünk átesni a ló túloldalára. Szomorú dolog fákat vágni, de néha szükséges, mint ahogy a pótlásuk is. Ez is olyan dolog, hogy honnan nézzük: az újságok szerint 300 fát kivágtunk, ami azért nem egészen igaz, de mondjuk. Ez rossz! A kivágott fa mennyiségének kétszeresét ültetjük vissza: ez jó! Azonban én nem vagyok Miskolc város dolgaiban járatos, de tudtommal az érintett terület fent volt tartva a bővítéseknek, így be sem szabadott volna ültetni fával, tehát tulajdonképpen örülnünk kell, hogy eddig is ott lehettek – okos döntéssorozatok eredményeképpen –, és bízni kell abban, hogy a helyettük kiültetésre kerülő fák hozzájárulnak a város kizöldüléséhez, sőt, talán sikerül sokkal szebb, életképesebb fajokkal megtölteni a várost.